Az első kérdéseket mi tesszük fel... - Mi az a Bárczi iskola? Mióta létezik?

A Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és jogelődjeinek rövid története

A veszprémi kisegítő iskola tagozata az elsők között létesült, 1948 szeptemberében. Anyaintézménye a veszprémi várban lévő 2. számú fiúiskola volt. Az 1948/ 49-es tanévben 4 osztály, 4 tanteremben működött, váltott tanítással.

 Az intézmény 1950-ben önállósodott, a Séd patak partján lévő Jókai utca 48. szám alatt, a Szt. László Iskola épületében kapott helyet. Egészen 1992-ig működött itt a veszprémi Kisegítő Iskola.

Az iskola 1950/51-ben lett önálló, hivatalosan a Veszprémi Állami Gyógypedagógiai Általános Iskola nevet kapta.

Az önállósodás után 4 csoportban és 4 osztályban kezdődött meg a diákok oktatása. Idővel egyre több tanulója lett az iskolának, maga után vonva a tantermek számának növekedését. 

 Az 1970-es évekre a tanulók létszáma megháromszorozódott, a tanulócsoportok száma tízre emelkedett, a tantermek egyre zsúfoltabbak lettek. 

Már ekkor felmerült egy új iskolaépület szükségessége, de ekkor még nem volt rá lehetőség. Ma az egykori iskolaépület, étterem-panzióként működik és így néz ki:

1992-ben végre változás történt. Annyi reménytelenségben eltöltött év után, a sok szülő, pedagógus, és az iskola ügyét mindvégig támogató emberek legnagyobb örömére, új épületet kapott a Bárczi Gusztáv Általános Iskola és Speciális Szakiskola.  A Batthyány utcai volt bölcsőde épületét kapta meg, melynek felújítási és átalakítási terveit Gózon Imre készítette. 

 

Az iskola 176 tanulója tizenöt tantermet, tornaszobát, műhelytermeket, könyvtárat és különböző speciális szobákat (logopédiai, konduktori, fejlesztő) vehetett birtokba. 

 

Az azóta eltelt időszakban az iskola vezetése legfőbb feladatának tekintette az új iskola épületének megóvását, szépítését, fejlesztését, állagának megőrzését. Ezekben a feladatokban fontos szerepet kaptak a gyerekek is.

 1997-ben új igazgatója lett az iskolának Horváth Éva személyében. Az új vezetésnek köszönhetően megújult a szakmai munka is az iskolában. Az 1997-es tanévtől az általános iskola 8 évfolyammal működött, ezt egy 4 évfolyamos speciális szakiskolai képzés követte. Ebből a 9. és 10. évfolyam szakiskola előkészítő, a 11. és 12. évfolyam szakképző jellegű, melynek célja a munkába álláshoz, valamint az életvezetéshez szükséges ismeretek megszerzése és elsajátítása.

 2009/ 2010-es tanévben nagy esemény történt. A szeptembert már: Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai és Módszertani Intézményként kezdte meg az iskola.

 Az iskola történetének rövid összefoglalóját Héricsné Simon Ágnes kolléganőnk készítette saját szakdolgozatából.

Ki volt Bárczi Gusztáv?

Dr. Bárczi Gusztáv                                                                (1890 - 1964)

Nyitraudvarnokon született és Léván szerzett tanítói oklevelet. További tanulmányait már Budapesten folytatta. Előbb gyógypedagógiai (1913), majd a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen orvosi (1921) diplomát szerzett, de szükségét érezte, hogy a fül-orr-gége szakorvosi vizsgát is letegye. 1942-ig különböző intézményekben vakokat, hibásbeszédűeket, értelmi fogyatékosokat oktatott, s vezette a fővárosban a nagyothallók iskoláját. Ezzel párhuzamosan végezte orvosi tanulmányait, kutatott, publikált, 1939-től tanított a gyógypedagógiai főiskolán, magán- és iskolaorvosi gyakorlatot folytatott. Részt vett a szakmai közéletben, tagja volt a Gyógypedagógiai Intézetek Országos Szaktanácsának, s több szakmai egyesület elnöki tisztét is betöltötte.

A húszas években az Országos Közegészségügyi Intézetben az iskolahigiéné előadó tanáraként is tevékenykedett. Szerkesztette a Siketnéma Oktatás folyóiratait. Külföldön is ismert szakember lett, mint a budapesti Alkotás utcai Állami Gyógypedagógiai Nevelőintézet igazgatója. Feladatkörét 1948-tól a szervezetileg önállósult főiskola tanszékvezető tanáraként látta el, de továbbra sem mondott le a szakmai és a közéleti szerepvállalásról. Már a harmincas években rendszeres előadója volt az Ausztriában, Németországban, Svájcban rendezett nemzetközi kongresszusoknak. Az ötvenes években sorra járta a világ minden tájáról Magyarországra érkező szakemberek elismerését a hazai gyógypedagógus-képzés eredményeivel.

Elméleti-rendszerező tevékenységét is számon tartják, de tudományos kutatói munkája elsősorban a hallás- és az értelmi fogyatékosok gyógypedagógiájára terjedt ki. Hallásneveléssel foglalkozott, gazdag vizsgálati anyagon végezte megfigyeléseit. Az agykérgi süketnémaság gyógypedagógiai befolyásolására kidolgozott eljárása tette világszerte a hallásnevelési program úttörőjévé. A harmincas években kezdett az értelmi fogyatékosok - elsősorban a középsúlyos esetek - nevelésével foglalkozni. Személyesen is közreműködött 1958-ban Brandenburg-Gördenben egy közép- és súlyos fokban értelmi fogyatékosok számára létesített intézet megszervezésében és gyógypedagógiai programjának kidolgozásában. Az intézmény a Bárczi-Haus nevet kapta.

Pedagógusi, orvosi tapasztalatai, sikerei és elkerülhetetlen kudarcai ösztönözték újra és újra a tanulásra és a kutatásra. Csaknem fél évszázadon át érlelte az 50-es évek végén megfogalmazott általános gyógypedagógiai elméletét és rendszerét. Központi helyet foglalt el életművében a gyógypedagógusok képzése. Már pályakezdőként bírálta az akkor kétéves egységes (nem szakos) képzést. Néhány év múlva azonban korábbi álláspontját merevnek minősítve egyéves alapozóra épülő hároméves főiskolai tanárképzést javasolt. Később visszatért az egységes gyógypedagógus képzéshez. 1946-ban Illyés Gyuláné dr. Kozmutza Flóra megalkotta Bárczival egyetértésben az újjászervezett négyéves főiskola szervezeti szabályzatát és korszerűsített tanulmányi rendjét.

A gyógypedagógiai tanárképző főiskola 1975-ben vette fel 1963-ban nyugdíjba vonult igazgatója, Bárczi Gusztáv nevét. Az iskolát teremtő gyógypedagógust 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.