2014.
03. 31.
Beköszöntött
a tavasz, hetek óta szép napsütéses idő van. Az osztály arra az elhatározásra
jutott, hogy az életvitel órákon megbeszélt tömegközlekedési témakört
megtapasztalja, és az elméletet megvalósítja a gyakorlatban.
A
hétfő ideális időpontnak mutatkozott. Az osztály 800-kor indult az
iskolából a közeli helyijáratos buszmegállóba, ahol megbeszéltük a
menetrenden található információkat, és egy szerencsés kiválasztott
leolvashatta hányadik megállóban várunk, és mikor érkezik ide a busz.
A
buszon való helyes magatartási formákat már korábban is volt lehetőségünk
gyakorolni, amikor könyvtárba mentünk vagy egyéb programokon vettünk részt a
városban.
A
helyijáratos busz elvitt minket a vasútállomásra. A szabályoknak megfelelően
elköszöntünk a buszsofőrtől, és leszálltunk a buszról. Mindenki megkereste a
párját, és bementünk a pénztárhoz, ahol közösen megvásároltuk a jegyeket, és
megpróbáltunk eligazodni a vonat menetrendjén.
A
hangosbemondót hallgattuk, és füleltük, hogy hányas vágányhoz kell mennünk,
hogy feljussunk a vonatra. A kalauz néni, merthogy a kalauzok a vonaton,
nemcsak férfiak, de sokak megdöbbenésére nők is lehetnek, nagyon készséges
volt. Segített felszállni és elmondta, hogyan kell viselkednünk a vonaton,
hányadik megállónál fogunk leszállni. Elindulás után ellenőrizte a jegyeinket,
és a hozzátartozó személyes igazolványokat, iratokat. A „népi” szokásokat
követve a gyerekek megreggeliztek, és megtanulták kezelni a vonaton található
szemeteskukát.
15
perces vonatozás után megérkeztünk, a kalauz néni hátrajött, szólt, hogy le
kell szállnunk, és segített mindenkinek a leszállásnál. A vonat továbbment, és
mi kettes sorba igazodva az állomás épületéhez mentünk, ahol az időnkbe még
belefért egy közös fotó, amit az állomáson dolgozó hölgy készített.
A
MÁV dolgozói rendkívül figyelmesek és kedvesek voltak velünk.
Elindultunk
a távolsági buszmegállóba, ahova három perc alatt leértünk, a busz indulásáig
10 percünk volt. Megfigyeltük mi a különbség a helyijáratos és a távolsági busz
menetrendje között, majd ittunk egy jó forró teát.
A
sofőr bácsinál megvettük a jegyeket, és megmutattuk a kedvezményre jogosító
okmányokat. Helyet foglaltunk, és elindultunk vissza Veszprémbe. Az út során
megfigyeltük, hogy mennyire hosszú a vonatúthoz képest az autóbusz útvonala, és
mennyire sok helyen megáll. A gyerekek nagy meglepetésére az egyik tanár néni
is csatlakozott hozzánk. Megbeszéltük, hogy vannak emberek, akik nem
Veszprémben laknak, hanem annak vonzáskörzetében, és onnan járnak be dolgozni,
mint a fent említett tanár néni.
A
hosszú és kimerítő út után leszálltunk a buszmegállóban, integettünk a busznak
és megnéztük, hogy vannak olyan buszmegállók, ahol a helyi járatos és a
távolsági buszok is megállnak.
Végezetül
visszagyalogoltunk az iskolába. A kerékpárosoknak és a gyalogosoknak kijelölt
úton megfigyeltük a táblákat.
2014.
04. 04.
A
tömegközlekedés során tapasztaltakról plakátot készítettünk.
A
hétfői délelőttünket a tömegközlekedési eszközök megismerésével kezdtük, és a
pénteki délelőttünket ezeknek az élményeknek a felelevenítésével zárjuk.
A
plakáthoz kinyomtattuk a tanulmányi kirándulás során készített fényképeket,
megvásárolt jegyeket, menetrendeket és képeket gyűjtöttünk a buszokról és
vonatokról. Ezeket kivágtuk, és elhelyeztük az óriási fehér kartonon. A
felragasztás közben megrajzoltuk a térképen az útvonalat, honnan indultunk, és
milyen útvonalon jutottunk vissza az iskolába. Megismerkedtünk a térképen használt
vonat és busz piktogramokkal.
Majd
a plakátot felraktuk a folyosóra, hogy mindenki megnézhesse, és új ismeretekhez
juttassuk az iskolában járó gyerekeket.
A kiránduláson készült összes kép megnézhető jobb oldalt a diavetítésben.
by Fülpös
