Mit csinálunk a Bárcziban? A 3.b-ben fotókat Anyák napjára

Szerdán a Ki a legerősebb? verseny alatt éppen a petrencerúd tartást filmeztem, amikor a 3.b kiment a kapun és a járdán felénk tartott. Odafordultam a kamerával és megkérdeztem Ágit:

Ezután ők elmentek fotózni, én meg filmeztem tovább a versenyt. Este aztán megérkeztek a fényképek, amiket itt láthat mindenki, főleg akiknek szólnak, az édesanyák...
                                                       Boldog Anyák Napját!

Mit csinálunk a Bárcziban? A buszvezetőktől az árulkodókig

Patrik

Péntek délelőtt az egyik szünetben Bodó Patrik kerekezett el az ajtónk előtt tanárával, Redler Mariannal és mikor odaértek hozzánk, Mariann megkérdezte Patrikot:
- Na, elmondod a Rudi bácsinak a verset?
Patrik hosszas fejtörés után 'Igen'-t bólintott, így tanúi lehettünk egy, majd kicsit később több fantasztikus vers előadásnak...
Van némi előzménye is a dolognak persze...
Aki ismeri Patrikot, tudja, hogy ő egészen eddig nem volt a verstanulás nagy híve, de történt valami nem is olyan régen, ami megváltoztatta Patrik hozzáállását az 'irodalomhoz'...
Szintén egy folyósói találkozáshoz köthető - na meg persze Mariann irodalomközpontú  tanítási módszeréhez :-) - az a rácsodálkozás, ahogy Patrik elmondott egy mondókát  a "Sárga bögre, görbe bögre" címűt. Nagyon dícsértük és aki szembejött, annak Patrik először kis unszolásra, majd már anélkül is újra elmondta a mondókát, bezsebelve a dícséreteket... Azt hiszem így indul egy klasszikus versmondó karrier... :-)

Jázmin

Andris

Rebeka és Evelin

Vannak persze az 5. osztályban más, régebben felfedezett versmondó tehetségek is, őket is láthatjuk, hiszen Patrik példája, a filmfelvétel visszanézhetősége - na és Mariann lelkesedése - serkentőleg hatott rájuk is, így jöttek verset mondani...
Itt láthatók sorban:

Mit csinálunk a Bárcziban? Életvitel óra a 3.b osztályban

2014. 03. 31.

Beköszöntött a tavasz, hetek óta szép napsütéses idő van. Az osztály arra az elhatározásra jutott, hogy az életvitel órákon megbeszélt tömegközlekedési témakört megtapasztalja, és az elméletet megvalósítja a gyakorlatban.

 A hétfő ideális időpontnak mutatkozott. Az osztály 8⁰⁰-kor indult az iskolából a közeli helyijáratos buszmegállóba, ahol megbeszéltük a menetrenden található információkat, és egy szerencsés kiválasztott leolvashatta hányadik megállóban várunk, és mikor érkezik ide a busz.

A buszon való helyes magatartási formákat már korábban is volt lehetőségünk gyakorolni, amikor könyvtárba mentünk vagy egyéb programokon vettünk részt a városban.

A helyijáratos busz elvitt minket a vasútállomásra. A szabályoknak megfelelően elköszöntünk a buszsofőrtől, és leszálltunk a buszról. Mindenki megkereste a párját, és bementünk a pénztárhoz, ahol közösen megvásároltuk a jegyeket, és megpróbáltunk eligazodni a vonat menetrendjén.

A hangosbemondót hallgattuk, és füleltük, hogy hányas vágányhoz kell mennünk, hogy feljussunk a vonatra. A kalauz néni, merthogy a kalauzok a vonaton, nemcsak férfiak, de sokak megdöbbenésére nők is lehetnek, nagyon készséges volt. Segített felszállni és elmondta, hogyan kell viselkednünk a vonaton, hányadik megállónál fogunk leszállni. Elindulás után ellenőrizte a jegyeinket, és a hozzátartozó személyes igazolványokat, iratokat. A „népi” szokásokat követve a gyerekek megreggeliztek, és megtanulták kezelni a vonaton található szemeteskukát.

15 perces vonatozás után megérkeztünk, a kalauz néni hátrajött, szólt, hogy le kell szállnunk, és segített mindenkinek a leszállásnál. A vonat továbbment, és mi kettes sorba igazodva az állomás épületéhez mentünk, ahol az időnkbe még belefért egy közös fotó, amit az állomáson dolgozó hölgy készített.

A MÁV dolgozói rendkívül figyelmesek és kedvesek voltak velünk.

Elindultunk a távolsági buszmegállóba, ahova három perc alatt leértünk, a busz indulásáig 10 percünk volt. Megfigyeltük mi a különbség a helyijáratos és a távolsági busz menetrendje között, majd ittunk egy jó forró teát.

A sofőr bácsinál megvettük a jegyeket, és megmutattuk a kedvezményre jogosító okmányokat. Helyet foglaltunk, és elindultunk vissza Veszprémbe. Az út során megfigyeltük, hogy mennyire hosszú a vonatúthoz képest az autóbusz útvonala, és mennyire sok helyen megáll. A gyerekek nagy meglepetésére az egyik tanár néni is csatlakozott hozzánk. Megbeszéltük, hogy vannak emberek, akik nem Veszprémben laknak, hanem annak vonzáskörzetében, és onnan járnak be dolgozni, mint a fent említett tanár néni.

A hosszú és kimerítő út után leszálltunk a buszmegállóban, integettünk a busznak és megnéztük, hogy vannak olyan buszmegállók, ahol a helyi járatos és a távolsági buszok is megállnak.

Végezetül visszagyalogoltunk az iskolába. A kerékpárosoknak és a gyalogosoknak kijelölt úton megfigyeltük a táblákat.

2014. 04. 04.

A tömegközlekedés során tapasztaltakról plakátot készítettünk.

 A hétfői délelőttünket a tömegközlekedési eszközök megismerésével kezdtük, és a pénteki délelőttünket ezeknek az élményeknek a felelevenítésével zárjuk.

A plakáthoz kinyomtattuk a tanulmányi kirándulás során készített fényképeket, megvásárolt jegyeket, menetrendeket és képeket gyűjtöttünk a buszokról és vonatokról. Ezeket kivágtuk, és elhelyeztük az óriási fehér kartonon. A felragasztás közben megrajzoltuk a térképen az útvonalat, honnan indultunk, és milyen útvonalon jutottunk vissza az iskolába. Megismerkedtünk a térképen használt vonat és busz piktogramokkal.

Majd a plakátot felraktuk a folyosóra, hogy mindenki megnézhesse, és új ismeretekhez juttassuk az iskolában járó gyerekeket.

A kiránduláson készült összes kép megnézhető jobb oldalt a diavetítésben.

                                                                   by Fülpös